2009. okt. 25. 8:03 - írta Thia
31 komment Főoldalra vele!

A minap olvastam ezt itt, amiből újra azt az örök közhelyet vontam le, hogy ahány ház, annyi anya. Én egyáltalán nem éreztem áldozatnak magam a gyerek születésétől. Mondjuk a 4, 10, és a +1 pontokkal teljesen egyetértek, de a többivel még csak köszönő viszonyban sem vagyok. Arra gondoltam, összeállítom a magam 10+1-es listáját arról amit senki nem mesélt az anyaságról. 

1.) Essünk túl először a nyál részén a dolognak. Bár kedvelem a szüleimet, és mások szerint nem, de szerintem voltam már szerelmes is, mégis soha nem mondta senki, hogy egy embert ennyire önzetlenül lehet szeretni, gondolkodás nélkül, csak úgy azért mert van és kész. 

2.) Sose mondta senki, hogy figyeljek oda, mert ott szülésnél nem csak a gyereket, és a méhlepényt szülöm meg, hanem egy életre szóló féltést és aggódást is. (oké, arról se tudtam, hogy a méhlepényt külön kell megszülni, éppen elhagyni készültem az ágyat, mikor szóltak, hogy ad egy, nem tudok járni, még akkor sem, ha nem tűnt fel eddig, hogy nem érzem a lábam, másodszor, még nem végeztünk, méhlepény is kell a dokinak)

3.) Soha nem mondta senki, hogy amíg terhesen a hasamtól nem tud Édeske magához ölelni,  mert nem fér hozzám, addig ugyanezt a szülés után, majd a melleim mérete és tartalma miatt nem  tudja megtenni. 

3.) Soha nem mesélte senki, és ezt aztán pláne nem is gondoltam volna, hogy nem hogy szégyellni nem fogom magam, de még határtalan boldogságot és megkönnyebbülést érzek, ha nagy baráti társaság kellős közepén, egy hozzám közel álló személy oltári nagyot pöfög, fingik, vagy vörös fejjel végre 5 nap után nyilvánosan beszarik. 

4.)  Nem gondoltam volna, hogy kék szemű, szőke hajú, angyalkaszerű kisfiúkat, akiktől korábban ellágyultam, gügyögtem nekik, és azt sikongattam, hogy jaj milyen kis édes, azt majd ha anya leszek, gondolatban a fejem felett a lábuknál fogva fogok pörgetni, majd szintén gondolatban finoman a falhoz csapkodni, csak mert lebaszott egy oltári nagy sallert az én pici lányomnak. 

5.)  Nem hittem, hogy a barátaimat két csoportba fogom sorolni. Lesznek a kedves barátaim, és a az utálatos személyek, akiknek az ajándékba szánt csomagolópapírjának belsejéből egy újabb hangszer, dob, trombita, vagy visító, üvőltő műanyag állat, esetleg lambadát játszó játék kerül elő. 

6.) Azt mindenki tudta mondani, hogy a szoptatás alatt egyek rántott levest, meg igyak sört, hogy sok tejem legyen, de azt bezzeg senki nem mondta, hogy ha a napi program a Recept klub megnézése alatti szoptatás, majd a délutáni 2 órás altatást egy könyvvel a parkban töltöm az áprilisi napsütésben, akkor forgassam vagy a gyereket, vagy a babakocsit, különben pár hét alatt lesz egy félfeje fehér, félfeje barna gyerekem. 

7.) Senki nem mondta, hogy ne lepődjek meg, amikor majd a saját apám, anyám, nagyanyám, nagybátyám fog anyának szólítani kezükben a gyerekemmel, és egészen furcsa dolgokat mondanak nekem. (Pl. Anya, úgy tűnik éhes vagyok, szoptass meg! Anya, felébredtem, vegyél fel! Anya, beszartam, oltári büdös vagyok, tegyél tisztába!)

8.) Jobban fogom szeretni a hóesést, mint gyerekkoromban, mert addigra ráébredek annak biztonsági és higiéniai előnyére is. Vastag, bundás kezeslábasba öltöztetett kölyök térdig érő hóban akármekkorát takar, semmi baja nem lesz, még csak szutykos se. (Viszont nem is üvölt, mikor a szánkóról elhagyom, csak békésen fekszik a hátán a hóban. Ezt nem Hédikével tettem, hanem a húgommal, Hédikét apám felesége húzta a szánkón, miközben öreganyámat pletykáltuk ki. Nyugi, visszaszaladtam érte!) 

9.) Azt sem mondta senki, hogy amíg én évekig arra nevelem a lányomat, hogy verekedni nem szabad, más megoldással kell rendezni a konfliktusokat, addig más anyukák nem tanítanak ilyet a gyereküknek. A több évi félrenevelésemet, csak egy bűvészdobozzal tudtam korrigálni, mert beígértem Hédikének, hogy ha elveri azt az osztálytársnőjét aki hónapok óta szinte napi szinten bántalmazta őt, választhat magának "csak úgy" valamit a játékboltból, kénytelen voltam lefizetni a saját gyerekem.  

10.) Anélkül, hogy infantilis hülyének néznének az emberek, végre teljesül életem egyik nagy álma, és eljuthatok egy Halász Judit koncertre csápolni, és a "Minden egér szereti a sajtot" c. szíházi előadásra, ahol a színészek által feltett kérdésekre én kiabálok be a leghangosabban.

+1  Csak azért, mert született egy gyerekünk még nem válunk automatikusan nagy, okos, felelősségtudó felnőtté, így simán előfordulhat, hogy azért időzítem 2-re a délután  altatást, hogy nyugodtan nézhesem a Tom és Jerryt, vagy hogy Édeske a Tescoban a bevásárlókocsival fog rallyzni a sorok között a gyerekkel.

Neked van gyereked? Mert ha igen, akkor szívesen elolvasnám a te listádat!

(Gus neked nincs kibúvó, várom a listát amit senki nem mondott neked a kutyagazdiságról!)

Eddig 31 komment érkezett ()

  • 1.  bluemoon
    2009. 10. 25. 10:09

    Szülés után nem sokkal ráébred az ember, hogy kétféle gyerek van. Az enyém, meg a másé.
    Aztán amikor már két gyereked van, akkor a bolondulás határán van benned az anyai féltés, amikor egyik gyereked veri a másikat.

  • 2.  letezo
    2009. 10. 25. 18:35

    Ezt a cikket én is olvastam, és őszintén szólva nem csinál túl nagy reklámot a dolognak. Abból, amit én tudok a dologról, az anyaság nem ilyen. És remélem, hogy én tudom jól...
    Ami nekem nagyon fura volt, a 9-es és a 13-as pont. Tudod, mikor fogok nekiállni éjjel vadast főzni? Ha úgy alakul, akkor rántottán és vajas kenyéren nyomjuk le az első két évet, az fix. (A gyerek meg répafőzeléken, sanyarú sors...)
    A másik meg, hogy az apja mért nem segít öltözni csóri polipnak, ahelyett, hogy kávézna?
    (Én egyenlőre csak egy 10 dolog a terhességről-t tudok írni, az is ér?)

  • 3.  Thia
    2009. 10. 25. 20:09

    Letezo: Naná!!! Írjaaaddd! :)))))

  • 4.  szocialismunkas
    2009. 10. 26. 7:18

    Szakadtam a röhögéstől, miközben azt éreztem, az írásod minden pontja valósághű, és stabil, szívet melengető értékrendről árulkodik.
    (Egyéves koromban anyám engem is "elhagyott" a hóban, és egy sarokkal tovább húzta az üres szánkót.)

  • 5.  kisbuborek
    2009. 10. 26. 7:31

    Szerintem az az ember, nem is ember, akit legalább egyszer ne hagytak volna el szánkóról... :)

  • 6.  vicariggio
    2009. 10. 26. 7:34

    Ez 11+1, mert két 3-as van. :P
    Amúgy jópofa, és tényleg jobb olvasni, mint a másikat.

  • 7.  Pat
    2009. 10. 26. 7:56

    (Még) Nem vagyok anya, nem vagyok terhes sem, és egyszer sem hagytak el a hóban, de egyszer majd szeretnék gyereket... és én olyan jót mosolyogtam ezen a listán! :):D

  • 8.  megmondja
    2009. 10. 26. 9:09

    Azt sem mondta senki, hogy a kis huncutnak bár foga nincs, de önálló akarata igen. Arra gondolok, amikor azt mondja: Pfhrrrrrr.... és a spenót-, a répa-, meg a borsófőzelék száll, amerre lát az édes kicsi szájából. Mint ahogy azt sem mondta senki, amikor ezt összetakarítottam, nézzek a szekrény tetejére is, mert ott is van...
    Hát... Egy gyerek nemcsak kreatívvá, hanem széles látókörűvé is tesz.
    És ne felejtsük el, fiatalon tart, mert játszani tudni kell.

  • 9.  reeva
    2009. 10. 26. 9:55

    ez nagyon jó volt! tele humorral!
    és azt sem mondta senki, hogy a gyereknek, ha kettő van belőle, biztosan a másiké kell, és ezen aztán elindul a csetepaté, aminek nincs vége, hacsak nem csapsz közéjük, majd szerzel még egy ugyanolyan kisautót.

  • 10.  R.Dorka
    2009. 10. 26. 10:30

    Tényleg két 3-as pont van. De ez így jó, ahogy van! Nekem naogyn tetszett és bár még nem vagyok anyuka, de a kedvemet mégjobban meghoztad hozzá! Már csak a körülményeknek kéne stimmelni egy kicsit jobban...

  • 11.  leyla
    2009. 10. 26. 10:55

    érdekes :)
    majd még meggondolom akarok-e gyereket :D

  • 12.  Gabi
    2009. 10. 26. 11:34

    Sajnálom Mireille-t és irigyellek Téged, azért, ahogyan megélitek az anyaságot. Nem hiszem, hogy mindez azért van, mert neki nincs szerencséje (már ami a baba jellemét illeti). Szerintem sokszor csak azon múlik, hogy ki hogyan áll a dolgokhoz, ki milyen intenzitással éli meg a jó vagy a rossz élményeket (mert tuti van mindkettőből dögivel), amivel az anyaság jár. Remélem én is a "te-fajtád" táborába tartozom majd, ha Karácsonykor megszületik a kisfiunk...

  • 13.  myreille
    2009. 10. 26. 11:59

    Én úgy tapasztalom, hogy mindig vannak könnyebb és nehezebb, viccesebb és idegesítőbb időszakok, de mielőtt nagyon sajnálnátok megmutatnám a sorozat korábbi részeit:
    myreille.hu/categories/csikos_zokni/

  • 14.  sapimano
    2009. 10. 26. 12:21

    És azt sem mondta senki, hogy amikor alszik a gyereked, legszívesebben mindenkit, aki egy halk sóhajnál hangosabb megnyilvánulást mer tenni az 1 km-es körzetben, válogatott kínzásoknak vetnéd alá :-)
    Amúgy mindennel egyetértek veled :-)

  • 15.  lissza
    2009. 10. 26. 12:50

    Olvastam mindkét listát (Myreille-ét természetesen még a múlt héten).
    Azt gondolom, minden anyának van egy ilyen listája. És amint az első gyerek után jön a második (és a többi), úgy bővül. Ha meg összehasonlítanánk a listákat, akkor jó néhány pontban találnánk eltérést.
    A listám legelső és legemlékezetesebb pontja lenne az a rám szálló felelősség érzet, amihez a nagyobbik születése után két héten keresztül csak szoktam. Azóta is megvan, de akkor letaglózó élményt nyújtott.
    Azt sem mondta senki, hogy az egyik gyereknél létezhet napi rutin, a másiknál csak a késő délutáni sírásokra korlátozódik le a rendszeresség.
    Azt se mondta senki, hogy egy kisfiú lehet ugyanolyan nyafogós, nyígós, hisztis, mint egy kislány. Pont emiatt nem akartam kislány, hát fiúban megkaptam. (Azért idővel lényegesen javult a helyzet.)
    Azt sem mondta senki, hogy tök természetes lesz a gyerekek ellátása, öltöztetése (miután mindent megtanultam az első megszületése után) és kevésbé lesz terhes, mint a saját magam vagy bárki más etetése, ruházása, stb.
    S azt sem mondta senki, hogy rühelni fogom a hideg időt (novembertől februárig) a sok ruha miatt, amit indulás előtt fel kell a gyerekekre adni.
    Azt sem mondta senki (vagy csak nem figyeltem oda), hogy ennyi buktatóval és fejvakarással jár majd a gyereknevelés.
    Azt sem mondta senki, hogy amíg az egyik gyereknek lehet gyümölcsös tortát szülinapjára sütni, a másiknak csak csokisat lehet, mert a gyümölcsösbe bele sem szagol. Míg az egyik szereti a mákot, a másik nem, és így tovább. És a két "ezt szeretem, ezt megeszem" halmaznak igen csak kicsi közös része van. (Így főzzél, süssél!)
    Talán még több pontot tudnék írni, ha jobban belemélyednék, de most ennyi futi.
    :)

  • 16.  vaskalap1
    2009. 10. 26. 13:10

    Azt se mondták, hogy az egy tőről fakadt két fiú hótt másmilyen lesz. Azt se, hogy picsogásig meg lehet hatódni egy illaton, lábujjon... Aztán arról se szóltak, hogy ha véletlenül az Apa osztja őket és TUDOD, hogy igaza van és megérdemlik és te vehemensebben adnád elő, de azon veszed észre magad, hogy jó pozíciót keresel az ÁÁÁÁLLATT mögött, hogy ártalmatlaníthasd végre...

    Ha mindent elmondtak volna, akkor vállaljuk őket? És az első után (tapasztalatok!!!) a másodikat MIÉRT?

  • 17.  menjmar
    2009. 10. 26. 15:20

    Az elsőnél senki nem szólt, hogy: ha megszületik, nem biztos hogy fog akarni enni és ezt a szokását képest tartani egész sokáig :) (most 3 év után sem akar enni sokat, sőt-szerintem napelemes, mert nem fotoszintetizál), hogy a szoptatás igenis fáj (aki kíváncsi mennyire, az próbálja ki vmelyik netes szexáruházból a vákuumos mellcsipeszt...), hogy hülye érzés kisterpeszben sétálni szülés után közvetlenül, hogy ha a gyerek nincs ott nem érdemes magadban beszélni (általában a gyerekhez beszélsz), mert hülyének néznek a boltban, mindig legyen nálad egy váltás, plusz egy váltás ruha, életkorától függetlenül, és a kocsiba is érdemes egy túlélőcsomagot telepíteni...ezenkívül még ezer dolgot :D most pl. amit mondtak de rájöttem magamtól is, hogy egy 3 éves előtt nem jó semmi olyat mondani, ami bármilyen helyzetben vörösödést, vagy kellemetlenséget okozhat a későbbiekben általa visszamondva :)

  • 18.  junik
    2009. 10. 26. 18:42

    a poszthoz...
    miért nem kérdeztél? miért vártad, hogy valaki/bárki/akárki úgy elmondja neked, hogy te nem is kérted/kérdezted?

    Nehari, főlapra kerültél, nem bántásból írtam, inkább érdeklődő kiváncsiságból....

  • 19.  Thia
    2009. 10. 26. 20:38

    Hú mennyi "senki nem mondta dolog" :))) Köszi, hogy megosztottátok velem!

    junik: nem értem a kérdésedet, mit miért nem kérdeztem?

  • 20.  trainmodeller
    2009. 10. 26. 21:22

    Azt senki sem mondta, hogy a kislány, aki a második a sorban, sokkkkkkal roszalkodósabb, szétpakolósabb, hisztizősebb lesz, mint az első - és azt sem, hogy az előbb leejtett ripityára tört leejtett tányért/poharat/távirányítót egy huncut kacagásával vagy vihogásával jóvá tudja tenni mert az apa szíve vajból van..... :D

  • 21.  szerintem
    2009. 10. 26. 22:13

    Azt senki nem mondta, hogy megdőlnek majd a világ alapjainak hitt igazságok, merthogy miért lenne már az szükségszerű, hogy a spenótot kanállal kell enni és tányérból, amikor az asztalról gyorsabban is fel lehet nyalni?

  • 22.  hencike67
    2009. 10. 26. 23:08

    Nekem például senki nem mondta, hogy a hosszú évek alatt megkaparintott és féltve őrzött cd és dvd gyűjteményemből pár röpke perc leforgása alatt iszonyatos tornyokat lehet építeni amíg a konyhában mosogatok, sőt azt sem mondta senki, hogy a legjobb dolog az egészben az, hogy mindezt jól szét is lehet rombolni! A munka dandárja ott kezdődik, amikor a karcos korongokat a megfelelő repedt vagy törött tokba vissza kell helyeznem...

  • 23.  papucs
    2009. 10. 27. 8:09

    szerintem nincs semmi baj Myreille listájával. az őszinteség nagyon fontos, és abban nem volt hiány-sok kismama még magával sem őszinte.
    nekem azt nem mondta senki az anyaságról, hogy milyen csodálatos anyaként apát és fiát figyelni, és hogy -egyelőre- hárman együtt minden csodára képesek vagyunk.

  • 24.  Mucifoci
    2009. 10. 27. 10:44

    Thia - fantasztikus bejegyzes! Nagyon tetszett minden egyes sora!

    Junik - ize, bigyo. Szerintem te lennel az ELSO ember ezen a bolygon akinek terhesseggel/szulessel/gyerekvallalassal/akarmivel kapcsolatban egyaltalan senki (de senki, meg anyos se!) nincs a kozeleben aki keres nelkul kioktato/joszandeku/csak elmeselendo eloadast tartott volna! :)

  • 25.  gia
    2009. 10. 27. 15:41

    fél órája hallgatom, ahogy a házunk előtt sír egy kölök -azt megmondta nektek valaki, hogy ilyenkor mit lehet csinálni??? mert gondolom anyuka itt a ház előtt is mindent elkövetett, de semmi haszna... ez az egyik rémálmom, hogy majd egyszer anya leszek, gyönyörű őszi napsütésben sétáltatom a porontyot és egyszercsak rázendít, derült égből, baromi hangosan... brrr.

  • 26.  bluemoon
    2009. 10. 28. 8:32

    gia bejegyzéséről jutott eszembe ez e reklám:
    www.youtube.com/watch?v=nojWJ6-XmeQ
    :)
    (mielőtt bárkinek eszébe jutna: én már kétszeresen túl vagyok az én ezt nem gondoltam volna érzésem, és még ma is gyakran szembesülök vele, pedig a kisebb is már 19 lesz a két héten belül.:)

  • 27.  zoszja
    2009. 10. 28. 20:17

    papucs: csatlakozom. Myreille őszintén írt, s ha odafigyelünk, éppen az volt a címe, amit senki nem mesélt el... mert valljuk be, többnyire csak a kedves, szép, megható és vicces dolgokról hallhatunk másoktól, rossz napokról, a fáradtság miatti ellenérzésekről, olykor a tehetetlenség érzéséről nem igazán szoktunk dicsekedni. Olyat is ritkán hall az ember, hogy kétségeink lennének afelől, hogy tényleg mindent jól csinálunk-e a gyerekek körül.

  • 28.  Thia
    2009. 10. 28. 20:35

    Papucs és Mianserin: Nekem nagyon tetszett Myreille listája, ő ösztönzött arra, hogy megírjam a sajátomat. Ha egy picit beleolvastok a blogba, akkor fogjátok látni, hogy én mindenből hülyeséget, viccet csinálok. Egyébként nem gondoltam volna, hogy bárki ilyen viszonyításban fog kommentet írni róla.

    Amikor láttam a kommentekben mit írtak a többiek, és hogy ő is itt járt, akkor este írtam neki egy levelet, amiben elnézést kértem tőle, ha bármilyen formában megbántottam, vagy minősítettem őt, mert ez egyáltalán nem volt szándékomban. Válaszolt is rá, úgyhogy mi ezt már megbeszéltük egymással. :)))) Ti se úgy olvassátok, hogy az övével hasonlítgatjátok, inkább nevessetek egy jót!

  • 29.  zoszja
    2009. 10. 29. 8:34

    Thia: "Én egyáltalán nem éreztem áldozatnak magam a gyerek születésétől." Engem ez a mondatod vitt félre, de

    "Ti se úgy olvassátok, hogy az övével hasonlítgatjátok, inkább nevessetek egy jót!" Rendben. :)

  • 30.  Thia
    2009. 10. 29. 17:40

    mianserin: na akkor ezt jól megdumáltuk! :)))

  • 31.  gus
    2010. 04. 29. 19:25

    megírtam. :-)

Mondjad figyelek!

A szövegben nem lehet HTML-t és THLM-t és MLHT-t használni, a linkeket pedig automatikusan kihúzzuk és aláhúzzuk és betoljuk! Ha van felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.






Az IP címedet megjegyezzük, és sose felejtjük el, szülinapjára jókívánságokat küldünk neki, de azért a komment spam jellegének vizsgálatához felhasználjuk, és mi is spamokat küldünk neked!