Jövök blogra... írnám a kommentet... gondolkodok, milyen nap van... nézem, hűűű vazze, nekem tényleg komoly problémáim vannak, és nem csak az alkohollal, mikor raktam ki ezt a képet erről a buzi sok banánról? és vajon miért? eszembe jut, mit kell beírni, hétfő, beírom, visszanézek, most meg a banán majommá változott?

őszintén, nyugodtan mondjátok meg, nekem már úgyis mindegy, mióta vannak reklámok a kommentboxnál? (mert nekem csak ma tűnt fel)

Látom igen nagyon működik megint a freeblog statgépe, mert szerinte a kutya sem olvasott nálam bejegyzést, ehhez képest kommentek érkeznek.

Én nem értem, miért röhögnek a többiek azon, hogy nekem úgy tűnik mostanában van egy kis gondom az alkohollal. Már nem merek inni. Jó, hát ha buli van akkor ugye muszáj. Mert azt vettem észre, hogy jókedvűre iszom magam, semmi róka, meg kiütés, meg durvulás, aztán persze másnap másnap, és a következő napon meg olyan érzésem van, mint mikor nem cigizek és elvonási tüneteim vannak. Tök ijesztő.  Ilyen enyhe belső remegés, mintha apró tűkkel szurkálnák a bőröm, indokolatlan feszültség stb. Mondjuk lehet csak a vérnyomásommal vagy cukrommal van baj, és nem kell beszarni, ihatnék mint az állat, de túl sok alkoholista rokon van a családban. Nincs véletlenül Önök közt egy orvos?

Persze, lehet nem a pia után sóvárgok, hanem simán a cigi után, mivel másnap másnapján nem merek rágyújtani általában úgy délutánig, nem is kívánom. Mindegy, igazából az a lényeg, hogy mikor meséltem nekik, hogy szerintem egy lépés választ csak attól, hogy tök totál alkoholista legyek, akkor mindenki csak röhögött. Engem senki nem vesz komolyan.

Programok hegyekben, lakás romokban

Pihenni nincs idő, takarítani kedv hiányzik

Régen látott ismerősnek lélek kiöntés

Nem akarok sehova menni, csak ülni az asztalnál és vele beszélgetni

Meglepetés buli sok alkohollal

Kerti parti sok alkohollal

Tánc, tánc, tánc és tánc, néptánc, tango, néptánc

Volt egy perc nyár de már elmúlt

Néha a nem nagyon igent jelent

és ha hívnak nem megyek.

Én lenni tényleg egy ilyen optimista alkat, és gondolni hogy a neheze felén már túl lenni vagyok. Megváltunk egymástól, mint ágtól a levél a most már volt főnökömmel, és azért ilyen lírai módon írok erről, mert legalább így legyen valami kedves az utóbbi időszak közös munkájában, mert a napi  verbális pofozkodásról ez úgysem mondható el. Nyilván, ha a főnök széke borul, akkor az enyém is billeg, de még mindig az optimista énem kerekedik felül a buliban, és remélem a legjobbakat.

Jó tudom, kutyát nem érdekel a nyomorom, viszont nem sok kedvem volt viccelődni az utóbbi időben, bár én mint jelenség, a két kezemben kinyomtatott törvényekkel (Számviteli, Áfa, Ámr, Áht vagyis azok utódja) futkosva, és mutogatva paragrafusokat, bizonyításképpül az igazamnak, azért elég röhejes látvány lehettem.

Megint sikerült csalódnom valakiben (kolléga) alaposan, mert ugye a szabály, hogy nincs szabály, és elég kevés elvem van, de azt mindig betartom, hogy földön fekvő embert nem rugdosunk. Meg azt is, hogy másba szerelmes pasival nem dugunk.

Voltam ma a fogdokinál, ahol Zsuzsi az asszisztens mindig megkérdezi, hogy van a Házibéla, de most váratlanul azt is megkérdezte, hogy van a Hédike? Mihelyst mind a ketten kiszálltak a számból elmotyogtam, hogy a Hédikének nincs rossz foga, de van fogszabályzója, de mint kiderült arra volt kíváncsi, hogy hányadikas, és hogy hova megy továbbtanulni. Aztán a Zsuzsi azt mondta, hogy milyen jó, hogy ez a kislány az én fogazatomat örökölte és nem a Házibélájét, vagy valaki másét, mert az enyém még egész jó állapotban van. Nem akarom tudni milyen a többi 40 körüli nő fogazata, ha az enyém egész jó, de eléggé meglep hogy valakinek a fejében így benne van mind a kettőnk teljes fogtérképe.

A Házibéla meg végre már a hétvégén elment bulizni, hát én úgy örültem! Legalább eccer nem én leszek az alkoholista disznó, akinek mikor hazaér, hangosan bemondják az időt, de aztán sikerült olyan alapos munkát végeznie, hogy azt mondja, most már inni se fog többet. Viszont folyamatosan edz, amitől már az összes ruhája úgy áll rajta, mintha a gyerekosztályon öltözött volna fel. Én nem edzek, mert a karizmaim hát azok ugye nincsenek, és félek, hogy elmúlik tőle a maradék mellem. De a minap csak hogy bekapcsolódjak a programjába azért végigfeküdtem a padon, és feldobtam a lábam gyertyaállásba, gondoltam, na ez szexi lesz, de akkorát rúgtam a keresztrúdba, hogy majdnem eltört a nagylábujjam, mert ugye kigondolta volna, hogy ilyen magas vagyok fekve. Én tényleg nem szeretnék panaszkodni, de ugye sose táncolt, most már a kávéról és a cigiről is leszokott, meg az ivásról, de így nekünk nagyon megfogytak a közös programjaink. Egyre. A másik normális 40 körüli emberek mit szoktak csinálni 15 év után közösen? Most leszámítva, hogy nyilván egymás agyára mennek.

..azért azok a fejek simán facebook-ért kiáltottak, amiket ma vágtak a hapsik, amikor a  miniszoknyás, csillogós nylon harisnyás, rószaszín strasszos műkörmös, derékig érő szőke hajzuhataggal rendelkező Hédike bebillegett a Boráros téri férfi Adidas boltba és egy váratlan pillanatban nekiállt stoplis foci cipőt próbálgatni! Az élet a boltban egy percre megállt, és ettől hülyébben csak akkor néztek, amikor a nők cipővásárlási mániájának minden örömével a fején, a pénztárnál kifizette a 36 és 2/3-os méretű stoplis foci cipőt, (fiú-gyerek méret, lány osztályon nem volt stoplis) meg azt a tédig érő visszahajtható szárú zoknit (van neve, de majd a focisok megírják, hogy mi) és seggriszálva boldogan és elégedetten távozott!

A lányom focizik! Stop. Ráadásul hetente 4-szer! Stop. Pedig milyen szépen táncolta a csacsacsát abban a strasszos, csillogó, miniruhában! De azt mondja, azt már kinőtte! Jövő héten leszedeti a műkörmét, mert nem tudja rendesen befűzni vele a cipőt! Stop. Gyors rövid helyzetjelentésünknek most itt a vége! Stop. Újra jelentkezek ha a vécét is kinövi és már állva pisil! Stop.